7 érdekesség a franchise-ról

Mi a franchise?

A franchise többszereplős üzleti vállalkozás. Az ilyen típusú rendszerek a terjeszkedni vágyó, sikeres cégektől indulnak, ők a hálózat irányítói (rendszergazda / franchisor). Csatlakozó partnereik az adott márkanevet és a vállalkozási rendszer használatának jogát kapják meg a fizetett licensz díjak (royalty) ellenében.

A nemzetközi tapasztalatok szerint a franchise vállalkozásba lépő félnek általában a már befutott márkanév használata és a rendszergazda, valamint a rendszer tapasztalt tagjainak szakmai támogatása mellett a kis eséllyel megy tönkre és lesz sikertelen a vállalkozása.

Hogy néz ki egy tipikus franchise?

Egy klasszikus franchise példa a McDonald's, melyben a rendszergazda franchise jogot értékesít egyéni átvevőknek (single-unit franchisee) vagy nagyobb csoportoknak (multi-unit franchisee), utóbbiak akár több száz, vagy ezer egységet is üzemeltethetnek egy hálózaton belül. Az átvevők ebben a rendszerben, mint más márkák esetében is, megkapják a hálózatszintű márkából származó húzóerőt és ismertséget, a rendszergazda pedig külső tőkét tud bevonni a terjeszkedéshez anélkül, hogy személyesen menedzselnie kéne az önállóan működő vállalkozásokat.

Milyen franchise átvevőnek lenni?

Franchise átvevőként egy bevezetett márka rendszerében dolgozik a vállalkozó. Az átvevő saját tőkéjével alapítja meg a vállalkozást, melyért cserébe a rendszergazda átadja üzleti tudását (pl. betanítja a partnerek alkalmazottait, marketing támogatást ad, stb). A kölcsönös partnerkapcsolatban az átvevők kihasználhatják a hálózat márkaerejét és egy bizonyított üzleti modellt kapnak, cserébe viszont szerződéses keretek szerint, meghatározott szabályok alapján kell végezniük a napi tevékenységüket a vállalkozásban.

Milyen alkotói elemei vannak egy franchise-nak?

A legtöbb franchise szerződésben visszatérő terminológia az "átvevő" (egységet üzemeltető egyéni vagy csoportos vállalkozó) és "átadó" (márka védjegyét és üzleti tudását tulajdonló rendszergazda) szerepköre. A különböző díjak között tipikus elem a havi vagy éves szinten, forgalmi alapon vagy fix díjban fizetett royalty díj. A legtöbb hálózatnak továbbá egyszeri belépési díjat is kell fizetni. Egyes országokban ezek kiegészülhetnek helyi törvényekkel, pl. az Egyesült Államokban az FDD (franchise disclosure document) szabályozza a szerződéskötés előtt kötelezően átadott információk körét - ez nagyobb márkák esetében akár több száz oldalas terjedelmű is lehet, habár hazánkban ilyen dokumentumot nem kötelező átadni.

Mitől lesz egy franchise "jó" vagy "rossz"?

Sajnos nem minden vállalkozás franchise, ami annak hívja magát - különösen igaz ez olyan országokban, ahol nincs franchise jogszabály. A sikeres hálózatok ismérve, ha megfelelő, stabil támogatást tudnak biztosítani a partnerek által befizetett royalty díjak ellenében - legyen szó pl. országos szintű marketing kampányokról, melyek a márkát erősítik. 

A legegyszerűbb a hálózatba tartozó átvevőket megkérdezni arról, hogy mi a véleményük a hálózatról, tipikus ismérv lehet például egy jó hálózat mögött, ha több átvevője is van, aki multi-unit üzemeltető - azaz több egységet is alapított a márka mögött.

Milyen franchise hálózatok a legnyereségesebbek?

Az árrés szektoronként változó, de a franchise modell leginkább az erős-keresletű ágazatokban állja meg a helyét a legjobban: pl. gyorséttermek, kiskereskedelmi láncok vagy személyes szolgáltatások (pl. kozmetika, oktatás). Azonban a legjobb márkák is zátonyra futhatnak, ha például egy rossz helyen nyitnak a partnerek, vagy nem tudják jól menedzselni a létrehozott egységet.

Mik a franchise előnyei és hátrányai?

Előnyök között sorolható a márka és a védjegyhasználati jog, a hálózatszintű loyalty programok, a betanítás és az állandó támogatás pl. marketing promóciók formájában. Sok franchise hálózatnak már a mérete is előnyként sorolható, a nagyobb csoportok olcsóbban tudnak nagyobb mennyiséget beszerezni, ezért minden franchise partner a piaci árak alat tudja működtetni az üzletét, mintegy beszerzési társulás.

Hátránynak tekinthető, hogy különösen az erős márkák nagy belépési és licensz díjakat kérnek a fent sorolt előnyök ellenében. A globális hálózatok esetében egy szoros rendszernek kell megfelelni, ez pl. gyakran innovációs kötelezettségekkel is jár: ha például a rendszergazda kitalálja, hogy bevezet egy kioszkos kiszolgálást, vagy új arculatot, akkor ennek a költségeit gyakran az átvevőknek kell állni. Maga a hálózatszintű működés is járhat kockázatokkal, elég egy gyenge átvevő vagy PR krízis, amí az egész márka megítélését ronthatja.