Hogyan jöttek létre az első franchise rendszerek?

A franchise-ra sokszor, mint modern találmány gondolunk. Pedig különböző formákban régóta velünk él a modell. Napjainkra a franchise az online felületektől a szellemkonyhákon át szinte minden szektorban jelen van.

Bár sokan azt gondolják, hogy a McDonald’s volt az első igazi franchise hálózat, az amerikai rendszert, mely csak az 1950-es években kezdett el terjeszkedni, számos más koncepció megelőzte. És bár jelenleg az 5 legnagyobb franchise az Entrepreneur szerint ételekkel dolgozik, mégis az első hálózatok egészen más szektorokban alakultak ki.  

Már a 18. században is megjelentek különböző licensz szerződések, de még nem képezte a modell részét a központi betanítás, valamint az egységes megjelenés. Érdekesség, hogy Benjamin Franklin nyomdái is hasonló szerződésekkel működtek, volt már royalty (forgalmi jutalék), illetve egységes eszközkészlet.

Az első maihoz hasonló franchise modellt Isaac Singer hozta létre 1851-ben tehát 100 évvel a McDonald’s és több mint 50 évvel a Ford T-modell előtt, bár ő nem egy hagyományos kereskedelmi egységet vagy éppen éttermet adott át franchise-ban, hanem egy varrodát és a vele járó összes folyamatot. Amennyiben valaki megvette a jogot, akkor épített egy üzemet, amelyhez franchise központ tehát a Singer pedig biztosította az eszközöket, és segített a gyártásban is. A mai franchise modellekhez hasonlóan, volt royalty és belépési díj. 

Bár Singer hálózata az ellenőrzés és az egységes minőség illetve, arculat szempontjából nem felelne meg minden mai franchise szabványnak, az átvevőknek például sokkal nagyobb szabadsága volt, mint a mai komoly hálózatokban. Természetesen a távolságok és a korabeli technológia sem tette lehetővé, hogy a napjainkban látott központi támogatás megvalósuljon. 

Említésre méltó még a kevésbé ismert Martha Matilda Harper, aki szobalányként kezdte, és úgy döntött fodrászatot nyit. Mindezt a 19 század végén amikor a dolgozók kevesebb mint 20%-a volt nő. A szalonban nemcsak hajakat, de lelkeket is ápoltak, a kiszolgálás része volt a beszélgetés, nem csak a fizikai, de a „spirituálisabb szépség” elérése is. Harper készítette az első ma is használt hajmosó széket, ahol a vendég nem lett vizes és le se kellett vetkőznie a mosás előtt. 

A fodrászat sikerét hallva, sokan akartak hasonló egységeket nyitni, és Harper mind jogilag, mind pedig működésében a mai franchise modellhez hasonlót alakított ki. Az egységes belső megjelenés, a kiszolgálás, a fodrász székektől a spiritualitáson át azonos egységeket hozott létre átvevőivel. Az 1891-ben indult hálózat több mint 500 egységig jutott, emellett átkelt az óceánon és Európában is megjelent. 

Ma már csak az első Harper szalon fogadja vendégeit, az utolsó franchise egység 2014-ben zárt be miután tulajdonosa elhunyt. A Singer napjainkban is üzemel, bár ma már nem a franchise modellben, csak mint gyártó van jelen a piacon.