Franchise jog az EU-ban: megvan a terv a reformokhoz?

EU-tagállamok egy kisebb, de annál meghatározóbb csoportja (Franciaország, Olaszország és Spanyolország) a közelmúltban franchise-specifikus jogszabályokat vezetett be, melyek arra a folyamatra összpontosítanak, ahogyan egy franchise rendszergazda értékesíti franchise licenceit az átvevő partnereknek, valamint a Felek azon jogaira és kötelezettségeire, melyek a franchise szerződés megkötése után keletkeznek - számolt be a Lexology szakmai portál. A legtöbb EU-tagállam (Magyarországhoz hasonlóan) azonban nem rendelkezik specifikus, külön a franchise ágazatra vonatkozó jogi szabályozással, azt általában a Polgári Törvénykönyv azon rendelkezéseire hagyja, melyek a kereskedelmi tevékenységekre vonatkoznak. Ide tartozik az általános érvényű EU-s versenyjog is, amely számos módon hatással van a franchise ágazatra.

Például megtiltja a franchise átadónak, hogy minimális viszonteladási árat követeljen meg partnerétől (a “retail/resale price maintenance”, avagy viszonteladási ár rögzítése néven számon tartott korlátozás) vagy, hogy hatékony ellenőrzési jogkört gyakoroljon franchise partnere online értékesítési tevékenysége felett (például annak megtiltásával). Itt érdemes megjegyezni, hogy versenyjogi szempontból a franchise átadó és a franchise átvevő két különböző, független piaci szereplő, így a köztük lévő kapcsolatnak és megállapodásoknak összhangban kell lenniük a standard EU-s és nemzeti versenyjogi szabályokkal. Többek közt ezeknek az akadályoknak a feloldására készített és adott ki 2016. szeptemberében az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága (IMCO) egy tanulmányt, ami az európai franchise ágazatot érintő szabályozás hatásait veszi górcső alá.

A tanulmány amellett érvel, hogy a jelenlegi szabályozási környezet mind EU-s, mind pedig az egyes tagállamok nemzeti szintjén működésképtelen, és visszatartja a franchise rendszerek terjedését, szélesebb körű használatát. Mindez elszalasztott gazdasági és üzleti lehetőségeket eredményez a franchise tulajdonos vállalatok és a franchise átvevő vállalkozók és befektetők számára egyaránt, végső soron pedig megfosztja a vásárlókat a nagyobb választék lehetőségétől, amelyet az egészséges franchise tevékenység hozhatna el. A tanulmány ezt azzal a példával illusztrálja, hogy a franchise szektor a teljes GDP mindössze 1,86 százalékát termeli ki az Európai Unióban, míg ugyanez az adat az Egyesült Államokban 5,95%. És ezt még tovább árnyalja, hogy az EU-ban a franchise tevékenység nagy része csak egy pár tagállam területére koncentrálódik.

Annak érdekében, hogy a franchise modell elérhesse teljes potenciálját az Európai Unióban, a tanulmány a franchise ágazat jogi szabályozásának harmonizációját javasolja közös, uniós szintű, célzott jogalkotáson keresztül. A tanulmány szerint, a jelenlegi szabályozás befoltozásával, eltűnnének az akadályok a franchise rendszerek gondtalan terjeszkedése elől az Európai Unión belül.

A tanulmány a következő három területet jelölte meg a javasolt jogalkotás fókuszpontjaiként:

1. A franchise ágazatba vetett piaci bizalom erősítése

A tanulmány kiemeli annak jelentőségét, hogy minél szélesebb körben mutassák be a franchise modell előnyeit és pozitív hozadékait minden érintett fél számára. A tanulmány szerint a javasolt jogszabályalkotásnak ezért a franchise ágazatba vetett piaci bizalom erősítésére kellene törekednie, a megfelelő szerződéskötést megelőző tájékoztatás franchise átadótól való megkövetelése által.

A tanulmány az EU-s versenyjogban is javasol változtatásokat annak érdekében, hogy a franchise átadó képes legyen egy minimum viszonteladói ár megkövetelésére franchise átvevőjétől, valamint, hogy korlátozhassa franchise partnere online értékesítési tevékenységét. A tanulmány szerint ezek a javasolt változtatások lehetővé tennék a franchise hálózatok számára, hogy a nagyvállalati csoportokkal versenyezzenek, amelyekre - vertikálisan integrált jellegüknél fogva - nem vonatkoznak az uniós versenyjog viszonteladási ár rögzítésére és az online értékesítési tevékenységre vonatkozó korlátozásai. Ennek eredményeként hatékonyabban tudják alakítani online értékesítési stratégiájukat, mint a franchise üzletek.

2. A szerződéskötés előtti “tisztaság”, átláthatóság biztosítása

A tanulmány szerint a következő követelmények jogszabályba történő belefoglalása biztosítaná, hogy a felek - különösképp a franchise átvevők - tisztában legyenek minden olyan joggal és kötelezettséggel, amit a franchise megállapodás eredményez:

• a franchise lehetőség főbb jellemzőinek megosztása egy meghatározott formában és közérthető nyelven, melyet a franchise átadónak legalább 15 nappal a szerződés megkötése vagy csatlakozási díjfizetés előtt a lehetséges franchise átvevő számára kell bocsátania;
• a franchise átadó és a célpiacon működő hálózatának bemutatása a franchise partner felé, a vállalat jogi és gazdasági történetének megosztása, összefoglaló a franchise szerződés kondícióiról, valamint a szerződés egy végleges példányának előzetes megküldése;
• biztosítani, hogy a franchise átvevőket bátorítják, hogy független jogi szakvéleményt kérjenek a franchise szerződés aláírását megelőzően;
• egy öt napos, szerződéskötés utáni “türelmi idő” bevezetése.

A fenti követelményeknek való nemmegfelelés a tévesen, pontatlanul megosztott információt kiadó személyek felelősségre vonását vonná maga után. Hiányos vagy a valóságnak nem megfelelő, hivatalos tájékoztatás esetén a franchise átvevőnek joga lenne a franchise szerződés megszűntetésére vagy kötbér megkövetelésére a hiba észlelését követő 12 hónapon vagy a szerződéskötéstől számított 24 hónapon belül, attól függően, hogy melyik esik későbbi időpontra. Emellett a szabályozó hatóságok bírságot szabhatnának ki a franchise átadóra, a pénzbüntetés mellett ideértve a franchise és kapcsolódó szerződések, a korábbi kötbérek vagy kizárás érvénytelenítését is.

3. A franchise átadók és átvevők közötti etikus kapcsolat biztosítása

Annak érdekében, hogy a franchise szerződés megkötése után biztosítva legyen egy etikus és fair kapcsolat a franchise átadók és átvevő partnereik között, a tanulmány a következő kötelező érvényű feltételek bevezetését javasolja:

Követelmények, elvárások minden franchise átvevővel szemben, az etikus franchise együttműködés érdekében:

• ne támadja meg a franchise átadó szellemi tulajdonát;
• alkalmazza a rendszerszintű üzleti folyamatokat;
• ne folytasson versenytevékenységet a franchise átadóval szemben a szerződés hatályának ideje alatt és egy azt követő, ésszerű idő-intervallumon belül;
• a franchise átadó rendelkezhessen opciós joggal a franchise átvevő üzletének megvásárlására a szerződés lejártakor;
• a kompenzáció nélküli szerződésbontás lehetővé tétele;
• a titoktartási kötelezettség előírása;
• meghatározott áruk és szolgáltatások megvásárlása a franchise átadótól vagy annak egy vagy több megnevezett beszállítójától.

Követelmények, elvárások minden franchise átadóval szemben, az etikus franchise együttműködés érdekében:

• legyen a franchise alapját jelentő szellemi termék tulajdonosa vagy rendelkezzen érvényes jogkörrel annak licencebe adásához, értékesítéséhez;
• biztosítson egy ésszerű szintű támogatási rendszert és képzési programot a franchise átvevő számára;
• tartózkodjon a túlzott beavatkozástól;
• biztosítson jogot franchise átvevőjének üzlete eladásához, de figyelemmel a franchise átadó elővásárlási jogára;
• ne legyenek a beszállított termékek és szolgáltatások túlárazva vagy a célnak nem megfelelőek.

A franchise-ra vonatkozó szabályozással kapcsolatos IMCO tanácskozás még egy ideig folytatódni fog, a végső bizottsági szavazásra 2017 áprilisában kerül sor. Attól függetlenül, hogy ez a kezdeményezés mennyire eredményezi a tervezett EU szintű beavatkozások elérését és megvalósítását, mindenképp egy megnövekedett igényt és támogatást jelez a szabályozások harmonizációjához, és a franchise modellek általánosabb használatához.