Európa gazdasági térképe

A McKinsley egy korábbi tanulmányában 1095 részre bontotta az Európai Unió-t, kibővítve Svájccal és az Egyesült Királysággal. Ezen tartományok egyenkénti elemzése a legizgalmasabb, hiszen Magyarország 20 részre lett bontva, Budapestre és a vármegyékre. 

A tanulmány 3 nagy és azon belül 13 kisebb kategóriára bontotta a régiókat. Érdemes kiegészítésként a képként csatolt térképet böngészni a cikk olvasása közben. 

Metropoliszok, ez lényegében egy külön zsáner Párizs és London számára, nem csak méretükben és gazdasági súlyukban, de a növekedési potenciálban és messze kiemelkednek az európai piacról. Mindkét városban közel a dolgozók fele diplomás, és csak minden ötödik dolgozóra jut egy nyugdíjas. A kategóriákat többek között aszerint határozták meg, hogy a munkahelyek mekkora része esik a gyorsan fejlődő iparágakba, IT, R&D stb., a két metropolisban közel a dolgozók negyede ilyen munkát végez.

Az európai szinten nagyvárosokat két csoportba osztották, a népesség és gazdasági növekedés szerint, az elsőbe eső régiók közel 2,7%-os éves GPD növekedést mutatnak illetve, és átlagosan évi 7%-kal nőtt a lakosságuk. Ide esik Berlin, Varsó, Madrid vagy éppen Róma. Érdekesség, hogy a környező országokat két nagyváros, Prága is Bukarest is hasonló mutatókkal bír.

Budapest (és Pest megye) ettől némileg elmarad és a nagyvárosok második kategóriájába került, itt átlagosan 2,1%-os gazdasági növekedés és 5%-os a népesség változás, ide tartozik Krakkó, Bécs, Pozsony, Zágráb, vagy éppen Manchester.  

Ezek után következnek a „dinamikus növő térségeken”, ahogy a tanulmány fogalmaz, ide esett Hollandia, Németország és Anglia lakosságának nagyrésze. Ezt követik a „stabil gazdaságok”, itt kisebb a növekedés mértéke sokkal inkább szektorok szerint bontották a szerzők a megyéket. 

A négy csoportból az első a High-tech, ide tartozik Dél-Németország nagyrésze, hazánkban pedig Győr és Sopron térsége. Ezen régiókban volt messze a legnagyobb a gazdasági növekedés, több mint 3%, a fő különbség a nagyvárosoktól, hogy itt mindössze a lakosság negyede diplomás, a legtöbben jól képzett szakmunkások. Érdemes kiemelni a Brassót, Temesvárt, és Kolozsvárt (a közel félmilliós várost ma Magyarországon csak Budapest előzi meg), hiszen mind a három település ide esik, és gazdaságilag nagyon komoly fejlődésen mentek át a rendszerváltás óta. 

Ezt követik a „diverz” gazdaságilag sokszínű régiók, ide tartozik Szeged, Brno, Turku (Finnország), vagy Konstanca (Románia). Ezeket a területeket magas végzettség (30% diplomás), és alacsony de stabil GDP növekedés jellemzi (1,5%).

Stabilnak minősülnek a turisztikai régiók is, ide tartozik szinte egész Horvátország, az osztrák és olasz síparadicsomok (Alpok), Barcelona, és a szinte minden sziget a Földközi tengeren (kivétel az olasz területeket). 

(Forrás: McKinsey Global Institute. Európa térségei.)

Zárásként a lemaradó térségeket 6 csoportba szedte a tanulmány, a hagyományos ipari területek, ide tartozik hazánk nagyrésze, Csehország és Erdély (a már említett városokon kívül). Bár gazdaságilag nem csökkenek ezek a régiók, népességüket tekintve jelentős kivándorlástól szenvednek.

A következő a képzett, de elnéptelenedő területek, szinte az egész Dél-Dunántúl ide került, a Balti államok és lengyel vidék mellett. Itt közel 5%-os a népesség csökkenés, a lakosság negyed diplomás. Hasonlóan rossz helyzetben vannak a mezőgazdasági régiók, jelentős kivándorlás, még alacsonyabb iskolázottság, ide tartozik dél és kelet Románia, illetve Görögország középső régiói. 

A térképen halvány szürke térségek a közfinanszírozott és jövőkép nélküli régiók, jelentős kivándorlás, minimális növekedés, és nincs meghatározó iparág, szektor, mely húzná a területet. Ide esik Spanyolország és Olaszország déli része. 

Plusz egy kategóriát kaptak az elöregedő régiók, ide azok a terültek kerültek ahol 10 dolgozóra, legalább 4 nyugdíjas jut, ilyen Kelet-Németország és Franciaország középső része.