Mi történik Kínában

Arról már korábban írtunk, hogy Európában és Amerikában, milyen hatásai vannak az utóbbi egy-két év visszaesésnek. Kínai egy sokkal nehezebben érthető piac, kevesebb információval rendelkezünk, és azokban se lehetünk teljesen biztosak, kicsit olyan mintha úgy próbálni megérteni egy gépet úgy, hogy nem látjuk, mi van benne, csak azt, az információt/terméket ami bemegy és kijön belőle. 

A legjobb példa talán erre a kínai GDP, ami papíron közel 17.7 billió dollár (viszonyítás kép az Egyesült Államok gazdasága 23, az Európai Unióé pedig 18,3 billió dollár), sok elemző gondolja, hogy a valóságban ez jóval kisebb kb. 10-12 billió (ezzel továbbra is kényelmesen a második legnagyobb a világon). Ezt a számot az elemzők az export mértékéből, illetve az importált nyersanyag mennyiségéből becsülték meg. 

Érdekesség, hogy a GDP-t, meglepően jól lehet mérni azzal, mennyire fényes egy ország az űrből, és Kína gazdasága, többek között ebben is jelentősen kisebb a hivatalosan közölt számoknál. 

Ráfordulva a jelenre, a járvány és annak utóhatásai hasonlóan hatottak ott is, talán annyit érdemes, hozzá tenni, hogy a nagyobb népsűrűség és hatalmas városok sokkal könnyebb terepet jelentettek a Covid-nak, ennek köszönhetően pedig sokkal több és nagyobb léptékű lezárás volt. A 2008-as válság szinte meg se rázta az országot, ezzel szemben a mostani válság részben Kínából indult az Evergrande összeomlásával, amely a világ legnagyobb ingatlanfejlesztő cége volt. Értéke 2021-ben a leggazdagabb magyar vagyonának sok ezerszeresét tette ki. A cég bezuhanása, magával rántotta, az egész ingatlanpiacot a cégérték kb. 99%-kal esett, tehát lényegében összeomlott, ezzel kipukkasztva a kínai ingatlan lufit, ami több mint egy évtizede nőtt. Ez hasonlóan nézett ki a 2008-as válsághoz, talán annyi különbséggel, hogy amíg nálunk néhány befejezetlen irodaház és társasház maradt, addig Kínában egész városrészek maradtak félkészen, és sok millióan nem kapták meg a lakást, amit kifizettek. Csak az Evergrande után 1,4 millió megvett, de meg nem épített lakás maradt. 

​

Forrás: Economist. Az országok fényességének változásából becsült gazdasági növekedés (színesen), és az általuk hivatalosan közölt adatok (szürkével). 

Az utóbbi években a Kínai gazdaság növekedése is lelassult, ami meglepő, hiszen a tőzsde azt várta, hogy a járvány után a szokásos 5+%-os növekedést hozza az ország. De miért nem nő tovább az ország?

A legvalószínűbb válasz, hogy Kína túlságosan egy lábon áll, a belső fogyasztás, és magán vagyonok egyszerűen nem tudták lekövetni az ország bővülését, azaz legtöbb kínai még mindig nem vásárol annyit, mint mi, egy átlag nyugat-európait vagy amerikait pedig meg sem közelíti, így pedig nem tud bővülni a szolgáltatói ipar arányosan. Nincs annyi étterem, bolt, ügyfélszolgálat, tanácsadó, stb. a lakosság jelentős része pedig gyárakban dolgozik. Viszonyításképpen az angol gazdaság 79%-át a szolgáltatások adják, a munkahelyeknek pedig 95%-át, Kínában a szektor a gazdaság 53% adja és mindössze a lakosság 47%-a dolgozik benne. 

A szolgáltatói szektorban dolgozók nem csak többet keresnek, de stabilabb piacot is teremtenek, hiszen ők a belső fogyasztás erősítik, míg a gyártás gyakran az exportra fókuszál. 

Ám így is felmerülhet a kérdés, hogy miért nem nőnek Kínában megfelelően a fizetések, hogy a belső fogyasztás is emelkedni tudjon?

Erre a Kínai Kommunista párt gazdasági modellje ad választ, amely alapján az ország csak akkor tud a világ összeszerelő üzeme maradni, ha a munkások kevesebb pénzért dolgoznak, mint a szomszédos országokban. Így például a Yuan (Kínai valuta) értékének csökkentésével máris olcsóbb lesz minden kínai áru, azonban ezzel párhuzamosan a dolgozók fizetése is csökken. Hasonlóan ahhoz amikor, a forint-euró árfolyam változik és drágább lesz a Milka csoki úgy, hogy az továbbra is 1,3€ csak nekünk az már nem 400, hanem 500 forint. 

A kínai mentalitás sem kedvez a szolgáltatói piac növekedésének, sokkal többet dolgoznak, mint mi, és kevesebb idejük van szórakozni, kikapcsolódni ezáltal pénzt költeni. 

Mi lesz így Kínával?

Amennyiben a kereslet a szolgáltatásokra hirtelen meg tudna emelkedni, akkor Kína egy fejlett gazdasággá válhatna, és fenntartható lenne az eddig látott gyors növekedés, ugyanakkor ez nem kis feladat és az elmúlt évtizedben nem is haladt erre a gazdaság. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen átállása a gyárak és termelés kárára is menne, hiszen jelentősen emelkednének a fizetések, így nem biztos, hogy a gazdasági elit támogatna egy ilyen reformot. 

Ha megmarad termelés alapú társadalom, akkor vagy egy hosszú stagnálás, vagy egy masszív válság vár Kínára, ahol sok gyártó tönkre fog menni a belső fogyasztás csökkenésének köszönhetően.

Bár lehet arról olvasni, hogy ez a vég és Kína hónapokon belül összeomlik (bármit is jelentsen ez), ez szinte biztos, hogy nem fog megtörténni. Egy viszonylag stabil országról van szó, így nem is javasolt azt remélni, hogy Kína egyik pillanatról a másikra összedől, hiszen ez az egész világgazdaságot magával rántaná. Ám az valószínűsíthető, hogy egy stagnáló gazdasági helyzet vár az országra a jövőben.