A rövid étlapok varázsa

A Five Guys az egyik leggyorsabban növekvő hálózat közel 2000 étteremmel, és több mint 2 milliárd dolláros forgalommal. A koncepció egy kockázatos döntés eredményeként indult, ugyanis az alapító Jerry Murrell megkérdezte a három idősebb fiát, hogy az egyetemi alapjukból nem nyitnak inkább egy éttermet. A fiúk igent mondtak és így indult el a hálózat. 

A siker kulcsa az egyszerűségben rejlik már az egységek belső arculata is teljesen letisztult és egyszerű. A vásárló mindenhol a piros-fehér színkombinációval találkozik. Az ételek csomagolása is nagyon egyszerű jó részén még a koncepció logója sem jelenik meg. Jerry számára a minta a Thrasher’s volt, egy olyan kis stand a virginiai tengerparton ahol csak krumplit árulnak, mégis mindig sor volt előtte. Ezt követte a megvilágosodás, hogy nem sok, hanem kevés, de jól összeválogatott, minőségi termékre van szükség.

Az első egység nyitásakor csak hamburgert, sült krumplit és, hotdogot lehetett kapni, az üdítők mellett. Azóta sem bővült komolyan az étlap mind a 2000 étteremben csak ezeket a termékeket, illetve még néhány szendvics, valamint 2014 óta turmixok elérhetőek a vásárlók számára.

A kevés termékkel nem csak a konyha egyszerűsödik, de a hálózat állítja ez a minőség garanciája is. Az alapanyagok közül egyet sem fagyasztanak, a zsömléket helyben sütik, a krumplit helyben vágják és mogyoró olajban sütik. Érdekesség, hogy amikor először kerestek krumpli beszállítót bementek a Thrasher’s-be és megkérdezték, ők hol veszik a krumplit. 

Az ételek mindig rendelésre készülnek, ezért többet is kell várni, sőt Jerry egyszer kirakott egy táblát. „Ha sietsz, sok jó hamburgerező van nem messze innen.” Emellett a hálózat alig költ marketingre, abban hisznek, hogy az elégedett vásárló a legjobb reklám. 

A Five Guys-nak talán eddigi legnagyobb reklámját is egy elégedett vásárló okozta, hiszen 2009-ben teljesen váratlanul Barack Obama amerikai elnök is meglátogatott egy éttermet, és elvitelre kért néhány hamburgert.

A Five Guys azért sem növelte jelentősen étlapját, mert egy-egy új termék behozása gyakran sokkal, több macerával jár, mint eredménnyel, a legjobb példa erre a McPizza. 1989-ben vezette be a McDonald’s és rövid időn belül 2000 helyen lehetett kapni az új terméket. A pizzához át kellett alakítani az egész konyhát új sütők, hűtők kerültek be, és a dobozokat is valahova rakni kellett, emellett a kiadó ablak nem volt elég széles a drive-thrue-ban, így rengeteg helyen ki kellett bontani a falat és újra tervezni a pizzás doboz méretére. 

Az elkészítési idő is hasonló nehézség, hiszen míg egy átlag menü néhány perc alatt megvan, addig a pizzára több mint 10 percet kellett várni, ezzel rombolva a gyorséttermi élményt. A beszámolók szerint a pizzák egyébként meglepően finomak voltak, de vásárlók részben az lassúság, részben a piac telítettsége miatt (Domino’s, Pizza Hut, Little Cesars stb.) nem szoktak át a McPizzára, úgyhogy 2000 óta nem része a menünek. 

Ha valaki mégis megkóstolná, Orlandóban még kapható az McDonald’s pizzája.