Hogyan lovagolják meg az emberi pszichét az ételfutárok?

Egyre inkább a techcégek felé kacsintgatnak a tradicionális futárszolgálatok, legalábbis külföldön erre utalnak a trendek. Egyre inkább a “játékosítás” (gamification) felé haladnak a vezető szereplők, mellyel nem csak a fogyasztókat, de a futárokat is próbálják motiválni a mindennapi munkavégzésben.

Általában az ilyen jellegű marketing trükköket a kosárérték duzzasztására használják a cégek, pl. az ismétlődő vásárlások után adott kedvezményekkel, loyalty programokkal és upselling termékpárosításokkal. Akármennyire is meglepő, a motiváció az alkalmazotti fronton is hasonlóan működik, hiszen a legtöbb munkavégző ugyanígy igényli az elismerést és lehetőségeket a kiemelkedő teljesítményre.

A rövidtávú alkalmi munkák mentén kialakult “hakni gazdaság” (gig economy) lényege pont az, hogy önállóságot ad a szabadúszó munkavállalók kezébe. Ahhoz viszont, hogy a téli hidegben tényleg odaadással tudja végezni a feladatait egy futár, már egyéb trükkök kellenek. Az Uber esetében szintet léphetnek, a DoorDash pedig teljesítményalapú kitüntetéseket és bónuszokat ad, az időben kivitt ételekért. Az önálló munkavégzés során kiemelten fontos, hogy a futárok legalább ilyen módon elismerésben részesüljenek, ha már a nap többségében nem találkoznak a “főnökkel”, aki személyesen visszajelzést tudna nekik adni.

A legtöbb ilyen elérhető mérföldkő a DoorDash és Uber platformján a céges célokat szolgál (pl. forgalomnövelés, ügyfélelégedettség). Az ezekre épülő technológia pontosan követi a munkaerő teljesítményét, így kvantifikálhatók a személyes eredmények, melyek gyakran egymással is versenyzésre ösztönzik a csapatokat.