Összeszedtük a legfontosabb szempontokat és kategóriákat.

Tevékenység szerint:

• Termék vagy disztribúciós franchise 
• Szolgáltatási franchise

 

Struktúra szerint:

• Direkt franchise
• Multi-unit franchise
• Mester franchise
• Területi képviselő

 

Disztribúciós (kereskedelmi) franchise

Ebben az esetben a hálózat főtevékenysége nem egy szolgáltatás, hanem egy adott termékkör értékesítése, többek között ide tartoznak a gyógyszertárak és a különféle nagy áruházak is. Természetesen a brand az által lesz franchise, hogy a rendszergazda nem csak a terméket adja át, hanem az értékesítéssel kapcsolatos know-how-t, megszabja az arculatot, hogy biztosítsa partnerei üzleti sikerét. 

Ha a központ nem vesz részt a kialakításban, majd nem segít a napi működésben és nem szabja meg az egységek arculatát, és csak a disztribúciós (elosztó) rendszert alakít ki, az nem minősül franchisenak. 

Szolgáltatási franchise

Ebben az esetben a rendszergazda, nem a terméket, hanem a szolgáltatást adja át partnereinek. Ide tartoznak az éttermek, oktatási hálózatok, itt jól megfogható a franchise ugyanis az átvevő nem egy terméket kap, hanem egy know-how-t, azaz azt a tudást és segítséget mellyel saját egyégét üzemeltetheti. Mint minden esetben a partner üzlete a brand nevét és megjelenését viseli. A képzéseknek és a szakmai tapasztalatnak köszönhetően melyeket a rendszergazda biztosít, az átvevő tevékenységben a hálózat tudását hordozza. 

 

Struktúra szerinti felosztás:

Direkt franchise

A legtöbbször amikor arról írunk, hogy egy hálózat partnert keres, vagy csak a franchisera gondolunk ez jut eszünkbe, ugyanis ez leggyakoribb és legegyszerűbb formája. Lényegében annyit tesz, hogy a rendszergazda és átvevő között nincsen köztes fél, illetve a partnert nem kötelezi a hálózat egy adott térség lefedésére vagy további egységek nyitására.

A direkt franchise emellett nem teszi lehetővé, hogy az átvevőnek saját partneri legyenek. 

Multi-unit franchise

Multi-unit átvevőnek olyan partnereket nevezünk akik nem egy hanem több egységet visznek egy adott hálózatnál. Például, ha valakinek két McDonald’s étterme van akkor ő multi-unit átvevő. 

Az ilyen típusú kapcsolatok kialakulhatnak előre egyeztetett módon vagy spontán is. Azaz lehet, hogy egy partner azzal a feltétel kapja meg a jogot egy egység megnyitására, hogy vállalja egy bizonyos időn belül továbbiak létrehozását. A másik, hogy az átvevő az első sikeres egysége utána szeretne továbbiakbat nyitni.

A multi-unit akkor válik el igazán a direkt franchisetól ha az átvevő saját „hálózatot” épít és vállalja egy-egy település vagy régió lefedését saját egységeivel. Természetesen továbbra is brand neve alatt, a szabályokat követve és royaltyt fizetve. 

Mester franchise

A mester franchise az egyik leggyakoribb országok közötti terjeszkedési modell. A lényege, hogy nem a központ felügyeli, illetve támogatja egy másik távoli partner munkáját, hanem az egy ottani átvevő válik mesterré. Innentől ő szedi a royalty az adott országban vagy régióban, az ő feladta a helyi franchise partnerek támogatása, ellenőrzése. A mester átvevő továbbra is a központ partnere, és a brand képviselője. A fő különbség, hogy átvevőként lehetnek partnerei, akik számára kvázi ő a rendszergazda. 

Kényelmes és egyszerű megoldás, ha egy amerikai koncepció, mondjuk Angliában szeretne terjeszkedni, ott kiválaszt egy átvevőt, aki felépíti és működteti a hálózatot a szigetországban. Az egyetlen hátránya a központra nézve, hogy a mester partner szedi a royalty, tehát a rendszergazdának nem csak a feladata, a bevétele is jelentősen kevesebb lesz.

Területi képviselő

A területi képviselő lehet személy vagy cég, melynek feladata az új partnerek toborzása és a jelenlegiek ellenőrzése, támogatása. A szerződéseket az átvevők továbbra és a központtal írják alá, illetve a royaltyt is oda fizetik. Ugyanakkor a központ megbíz egy külső személyt a hálózat regionális igazgatásával, akihez a partnerek fordulhatnak.