A kedvező ár, nem mindig kifizetődő

Általánosan kimutatható összefüggés mutatkozik a franchise rendszerek költségei és túlélésük között. Az alacsonyabb befektetési tőkeigényű koncepciók magasabb arányban mennek tönkre az USA-ban, tényleges szeparáció ott a 25.000 dollár feletti koncepcióktól mutatható ki – ezen hálózatok partnereinek alig 5%-a zár be 5 év után. Az igazán kedvező feltételeket kínáló hálózatok esetében azonban még így is alacsony a szám, itt is 10 partnerből mindössze 1 fejezi be a működést 5 év után.

Nem szabad azonban a merész következtetéseket levonni ebből az adatból. Az “olcsóbb” hálózatok ugyanis nem feltétlen tehetők felelőssé a magasabb hibaarányért. Ilyen hálózatokba ugyanis jellemzően olyan vállalkozók lépnek be, akiknek nincsen megfelelő mennyiségű megtakarítása és így a gazdasági ingazdozások is nagyobb kockázatot jelentenek a számukra. Többségük valószínűleg folytatni tudná a működését, de néhány gyengébb hónap után már nem tudják finanszírozni a cashflowt és hiába tudják, hogy a jövőben visszafordítható a trend, nem tudnak addig kitartani és inkább bezárnak.

A magasabb tőkeigényű hálózatok ezzel szemben már befutott vállalkozókat keresnek, olyan személyekről van itt szó, akik a franchise mellett több saját bevételi forrással is rendelkeznek. Az ő esetükben egy hosszabb gyengébb periódust is fedezni tudnak a tartalékaikból. Úgyis lehet erre gondolni, mintha vállalkozóként egy fagyizót és egy sípályán egy gofrizót üzemeltetnénk egyszerre, az egyik csak nyáron, a másik csak télen működik. Alapesetben tartalékokból kellene fedeznünk a kieső hónapokat, amiket a szezonális biznisz amúgy megkeres a működése alatt. Ebben a példában viszont a diverzifikált vállalkozás két lába fedezi egymást (egy nyári ,egy téli vállalkozás) – a legtöbben vállalkozó az alacsonyabb befektetésű koncepciókban azonban csak egyetlen vállalkozást futtat, így ez a biztonság nem adott a számukra.

Az is lényeges szempont, hogy a magasabb tőkeigény komolyabb figyelmet jelent a vállalkozó részéről. Magyarországon, ha valaki 30-40 milliós franchise hálózathoz csatlakozik (pl. fodrászatot vagy éppen egy kisebb éttermet), akkor komolyan meg fogja vizsgálni a franchise hálózatot még mielőtt belépne és feltehetőleg egy nagyobb vésztartalékot is megtart, hogy ne kelljen feláldoznia a befektetését, ha problémába ütközne.

Az átvevők számára, hazánkban is releváns tanulság ebből, hogy alaposan meg kell vizsgálni a hálózatok üzleti tervét – főleg induló vagy fiatal hálózatok esetén és leginkább akkor, ha alapvetően alacsony befektetésről van szó. A legtöbb vállalkozás, és így a franchise hálózatok sem nyereségesek az első naptól kezdve. Üzleti modell szerint különböző a koncepciók felfutási ideje, de legalább néhány hónapos tartalékkal érdemes számolni, hogy a bizonytalanságot a minimumra tudjuk csökkenteni, ha a csatlakozás mellett döntünk.