Állandó kísérlet folyik az éttermekben

1/1

Fogyasztói szemszögből magától értetődő lehet, hogy egy ismert étteremlánc havonta kiad egy-egy új finomságot különböző promóciókba csomagolva. A nagyobb hálózatoknál még elkerülni se lehet ennek a tényét, miután a kiegészítő plakátkampányok átírják az utcaképet és reggel-este szembe találkozunk az új termékkel. A magyar piacon ezek a ráncfelvarrások többnyire fantáziátlanok, nem mindennap jön szembe az ember aranyfestékkel teleszórt hamburgerekkel, annál többször találkozunk viszont átkeresztelt szendvicsekkel, amelyekben alig 1-2 alapanyag változott az előző generációhoz képest. Nyilván az étterem számára megéri, ha egy meglévő hamburgert új köntösben és magasabb árcímkével árulhat, csupán egyetlen kiegészítő - például sajtszósz - hozzáadásával. Fehér hollónak számít a KFC, amely a méretéhez mérten még mindig meglepő módon próbálkozik kiegészíteni a rántott-csirke kínálatát és olyan kockázatos húzásokkal is megpróbálkozik, mint a sajtos makaróni.

Igen ám, de mint mindig a szomszéd fűje mindig zöldebb, a magyar piachoz képest külföldön kapkodnánk a fejünket. A KFC itthon eredetinek tűnő makarónis ötlete Amerikában már 4 éve megfogant. Piaci szemszögből a hazai fogyasztók affinitása a fura-húzásokra látszólag alacsony, szemben mondjuk a japán piaccal, ahol ez az alap. Legyen szó a McDonald's fél kilós hasábburgonyáról, a Burger King burger-pizzájáról, a Domino's steak-pizzájáról, a rizsburgerről, a Starbuck's kávézseléről és még sorolhatnánk...

Az európai kultúrától nem esik túl messze az amerikai, talán leginkább ennek tudható be a hasonlóság, az ázsiai piacon ez már nem igaz. Franchise rendszerekben jellemzően kötött a befektetők mozgás tere, nyithatunk McDonald’s éttermet, de ha saját dobozban, fél kilós kiszerelésben kezdünk el sült krumplit árulni, akkor gyorsan bezárásra kényszeríthet a rendszergazda. Legalábbis, ha egyszerű franchise átvevőkről van szó, mester partnerek esetén már nagyobb mozgásteret kapnak a franchise partnerek. A világ 3. legnagyobb GDP-jével a japán piacon főképp szabad kezet kaptak a helyi mester partnerek, akik gyorsan ki-kísérletezték a helyi fogyasztóerő ingerküszöbét.

A magyar piacon kevesebb hibalehetőség adódik, Európában pedig általában szűkösebb keretek között tudnak csak működni a külföldön nagy lábon élő márkák. Nem véletlen zárt be több népszerű étteremlánc már többek között hazánkban is. Amit kevésbé látunk az a számtalan nagy márka, akik meg se nyitnak, mert nem hajlandóak kompromisszumra a helyi beszerzőkkel és az éttermük felszereléséhez pl. az óceán túloldaláról szállítanák át sütőt, „mert eddig ezt használták”. Szerencsére kihívókból bőven akad hazánkban is, nincs hiány a kísérletező vendéglátó koncepciókból és még nemzetközi sikerek is megfogannak a magyar piacon.

Author

Márcsev Zsolt

Franchise tanácsadó