Mitől lesz sikeres egy kisvállalkozás

Mike Glauser, az amerikai Utah State University vállalkozói tevékenységre/létre (entrepreneurship) szakosodott professzora június elején indult el egy országos biciklitúrára azzal a céllal, hogy országszerte interjúvolja meg 100 kisvállalkozás tulajdonosát és dokumentálja történetüket. „A kollégáim és én észrevettük, hogy a munkát kereső diplomás vagy diploma előtt álló diákok kevesebb interjúlehetőséget kapnak, mint korábban” – magyarázta motivációját Glauser a Forbes magazinnak. „Majd’ minden ágazatra igaz, hogy a humán munkaerőt lecseréli a technológia. Az amerikai gazdaság egyre hatékonyabbá válik, lehetővé téve a cégek számára, hogy kevesebb alkalmazottal magasabb profitot generáljanak.”
Annak ellenére, hogy visszaesést lát az új munkahelyek számában, Glauser hatalmas lehetőséget érez a vállalkozói létben, és biztatja is diákjait, hogy gondolkozzanak egy kisvállalkozás elindításában. Sokat olvashatunk új technológiai startupokról, de a professzor jelen esetben olyan vállalkozásokról beszél, amivel a hétköznapi ember nap mint nap szembetalálja magát az utcán – kereskedések, kisebb gyártók, éttermek, stb. Annak érdekében, hogy meghatározza, mi teszi sikeressé ezen kisvállalkozásokat és tulajdonosaikat, olyan vállalkozókat interjúvoltak meg, akik már legalább öt éve az üzletben vannak. Azt akarták kideríteni, hogy mi segített nekik a kihívások leküzdésében.

A szülővárosukban akartak maradni és segíteni a közösség növekedését
Glauser meglepődött, hogy egyik vállalkozó interjúalanyának sem a pénz volt az elsődleges motivációja – annak ellenére, hogy sokan közülük egy nagyon sikeres és nyereséges üzlettel rendelkeznek. „A Szilikon-völgy eltérítette a vállalkozói tevékenységről kialakult képet” – mondja Glauser. „Ennek nem olyan modellnek kéne lennie, ami gyorsan lehetővé teszi a sikert és magas hozamokat. Kétmillió dollár éves forgalommal és 8-10 alkalmazottal már egy rendkívül életképes, erős cégről van szó, ami hosszú távon is képes lehet fennmaradni és növekedni.”
A kisvállalkozások tulajdonosai, akiket Glauser és csapata meginterjúvolt, azért vállalkoznak ezekben a kisebb városokban, mert ez az a hely, ahol élni akarnak. Egyszerűen rájöttek, hogyan hozhatnak létre profitáló üzletet egy olyan helyen, amiről mások esetleg úgy gondolkozhatnak, hogy messze van a kitaposott ösvénytől.

Egy piaci szükséglet kielégítésében érdekeltek
Megfigyelhető különbség van a között a vállalkozó között, aki eleve úgy indítja el üzletét, hogy öt év múlva visszavonulhasson, és a között, aki valami olyat épít, ami egy élet munkájává válhat. Utóbbira remek példa a coloradói Skratch Lab. Az alapító Allen Lim elmondta, „a legidegesítőbb kérdés, hogy - és mi az exit-stratégiád? - Általában azt mondom az embereknek erre, hogy tudod, valószínűleg a halál.” Lim-nek nincsen kilépő, exit-stratégiája, mert ő az álmait építi és imádja, amit csinál.
Az ilyen típusú vállalkozó megérti, hogy döntéseinek hosszú távú következményei vannak, amik lehet csak öt, tíz vagy akár húsz év múlva jelentkeznek majd. Az ő fókuszuk középpontjában egy olyan termék vagy szolgáltatás létrehozása áll, amit a vásárlóik meg akarnak vásárolni, és amihez kapcsolódóan ki tudnak jönni olyan további termékkel is, amikben vásárlóik szintén érdekeltek lehetnek. Ők diverzifikálják ajánlataikat a vásárlók számára, így maradhatnak életképesek. „Ezen vállalkozók legtöbbjének két vagy három bevételi forrásuk is van” – mondja Glauser. „És további 3-4 lehetőséget fontolgatnak.”

Imádják, ha részt vehetnek a vállalkozás termékének/szolgáltatásának elkészítésében
Jeff Wester egy oregoni vállalkozó, aki kiváló példa arra, hogyan kellene egy saját üzlethez viszonyulni. Az ő sikeres hegesztő és kovács üzlete több szakembert, kovácsot is foglalkoztat, de Wester nem akar minden nap az irodában ülni és menedzselni az üzletet, ő élvezi azt a heti két vagy három napot, amit a kovácsműhelyben tölthet. „Amit a legjobban élvezek ebben a vállalkozásban” – mondja Wester, „az, hogy szeretek az üzletben lenni, bekoszolni a kezeimet, meglendíteni egy kalapácsot és létrehozni valamit a tűzből.”

Hat, interjúkkal töltött hét után Glausert megkérdezték, hogy felbátorította, megerősítette-e az, amit a túra során tanult, és a válasz egy egyértelmű igen volt. „100 évvel ezelőtt nem voltak nagy vállalatok. A kisvállalkozások tulajdonosai láttak egy piaci szükségletet és elkezdtek dolgozni egy megoldáson” – mondta Glauser. „Úgy gondolom, hogy efelé tartunk ismét, ehhez térünk vissza. Tanítanunk kell a jövőbeli és jelenlegi vállalkozókat, hogy közösségeket építsenek – találják ki, mire van szükségük és legyenek a legjobbak abban, amit csinálnak.”